Kwon RaRa POV.
- Basszus a rendőrök. Hülye libák, most ezt jól megcsináltátok. De akkor sem ússzátok meg - szűrte a fogai között idegesen, majd mutató és középső ujját feltartotta. Feltehetőleg a második terv lép akcióba. Váratlanul a támadóm felkapott és futni kezdett. Kétségbeesetten kapálóztam, próbáltam szabadulni erős szorításából. Hátrapillantottam, mikor láttam, hogy egy sötét hajú személy pedig Ramit tartva rohan utánunk.
- Hova megyünk? - hagytam végül abba a kapálózást, mivel semmit sem értem vele.
- Majd megtudod, de ne számíts semmi jóra - ez volt az utolsó amit mondott. Ezek után, csak csendben vártam mi fog történni. Féltem, de azt reméltem, ha nem ellenkezek jobban járok. Így közelebbről megnézve elég helyes egy támadóm van. Ahogy sietett látszott, hogy fárad és egyre sűrűbben vesz levegőt, mondjuk nem csodálom elég rég óta menekülünk.De mi a francér érdekel ennek az őrültnek,hogy hogy van, mikor épp bántani akarnak minket?! Mialatt elbambultam mámorítóan helyes arcában, melyen már jócskán gyülekeztek az izzadság cseppek, egy ajtó előtt megállt és lerakott, de csuklómat szorosan szorította. Benyomott egy kódot az ajtó mellett lévő kapucsengőnél és belépett. A földszintre húzott, ahol sötétség honolt. A hátam mögül hallottam a vasajtó csapódását, és kicsit megugrottam. Egy halovány lámpa oltódott fel, így felfedve a szoba tartalmát. Összesen heten voltak a fal és az asztal pedig dugig volt fegyverekkel. Az egyik fiú háttal nekünk egy laptopot bújt. A képernyőn egy nyomkövetőnek kinéző valamit figyelt.
- Ismét feladták a keresést - jelentette ki a gép előtt ülő egyén, majd megfordult. - Hoztatok lányokat? Ez nem volt a terv része.
- Miattuk buktunk le majdnem, de majd megtudják mibe keveredtek- magyarázott a szőkeség, mialatt minden szem rám és Ramira szegeződött.
- De jó. Végre egy kis szórakozás. Szia kislány. Most velem kell jönnöd - a géptől felállva meg ragadta a karját kedves lakótársamnak.
- Kyung...csak ügyesen - kacsintott rá a szöszi, majd felém fordult. - Te meg velem jössz.Ja, és ne feledd neked csak Zico nagyúr vagyok - nevetett fel. Én ezt az embert kinyírom. Mit ártottam neki, hogy elfogjon? Innentől egy külön szobába mentünk Rami Kyungal, én pedig ezzel a Zico nevezetű huligánnal.
A szobában csak egy szék volt és egy kisebb ágy, még ablakok sem voltak. Megkért, hogy foglaljak helyet, míg ő leült az ágyra, szembe velem.
- Akkor beszélgessünk, mondjuk mi a neved - tette fel a kérdést mialatt a tekintetünk összeért.
- Ra..ra...- motyogtam félénken. Ő csak bámult és bámult.
- Ó, az szép név. Csak gondoltam megkérdezem még mielőtt bántanálak - húzott ki az ágy alól egy nagy köteg kötelet és elkezdte megkötözni. - Remélem nem hitted, hogy csak úgy megúszod, hogy majdnem lebuktattál...Bár kár egy ilyen lányért.
A kötél annyira szoros volt, hogy már nem csak mozdulni sem tudtam, de még a kínzó fájdalom is átjárt. Zico pár pillanatra elfordult, de mikor újra felém nézett, öldöklő pillantásokat vettem rá, amit bájos mosollyal és egy nem várt cselekedettel fogadott. Mindenre számítottam, csak arra nem, hogy megcsókol. Először nem értettem, miért tette, de miután éreztem a torkomon lecsúszó pirulát rájöttem, hogy ez is csak a büntetésem része. Elvált ajkaimtól és visszaült az ágy szélére.
- Szerencséd van. Ilyen kíméletes még senkivel sem voltam, de holnap már nem úszod meg ennyivel - mondta mély hangján.Úgy éreztem, mintha minden kissé lelassulna, majd behomályosodott a látásom.
Egy altató... Bizonyára azt adott be. Egyik pillanatról a másikra szemeim ólom súlyúak lettek és nem bírtam őket nyitva tartani...~
Kim Rami POV.
Annyira emlékszem, hogy Rarát egy szőke hajú egyén elkapta, azután pedig engem fogott le egy vöröske.
- Ne ellenkezz, s nem fogok kíméletlenül bánni veled - súgta a fülembe, miközben kezét levette a számról. Félénken bólintottam egy aprót, mire ő belém karolt, és úgy meneteltünk tovább.
- Kicsi U-Kwon - termett fogva tartóm mellett egy szőke, lófarokba kötött hajú srác. Gondolom ő is a banda tagja lehet, ijesztő egy fazon, mint itt az összes. - Pesztrálod az új áldozatot? Ejnye, nem így szoktál azokkal viselkedni - simított végig az alkaromon, mire én teljesen beleborzongtam, a félelem még jobban átjárta a testem. 'Barátom' ezt mind érzékelte, így a védelmemre állt.
- Pyo! Hagyjad már ezt a lányt, lesz időd ilyenekre annyi, mint a tenger! - csattant fel erősen.
- Elnézést, Mrs. Puhányka.. - előzött meg minket kuncogva Pyo.
- Sajnálom, eléggé faragatlan figura ahhoz képest, hogy ő a legfiatalabb köztünk, de ne is figyelj rá - mosolyodott el. - Egyébként a nevem Kim Yukwon, vagy ha akarsz nevezhetsz U-Kwonnak is. Aki a barátnődet hurcibálja éppen ő a vezetőnk Woo Jiho, de nekünk csak Zico. Az előbbi fickó Pyo Jihoon, mellette a fekete hajú az Lee Taeil majd Lee Minhyuk. Végül Park Kyungnak hívják azt, aki szorosan Zico mögött kullog, ő a Leader jobb keze - sorolt fel mindenkit, majd halkan hozzá tette - Vigyázz Kyunggal, ő eléggé veszélyes.
- Miért vagy ilyen kedves velem? - emeltem rá a tekintetem gyönyörű arcára. Csokoládébarna szemei csak úgy csillogtak az esti holdfényben, mintha az összes csillag az ő íriszébe lett volna bezárva, egyszerűen elképesztő látványt nyújtott.
- Őszintén? - vonta fel a szemöldökét - Fogalmam nincsen - húzta halvány mosolyra a száját, azután folytatta - Máskor az áldozatokat már rég megöltem volna, de téged valahogy nem tudlak, ne kérdezd miért.
Értetlenül vontam vállat a válaszára, s abbahagytam a faggatást. Az út további része csendesen telt, csak néha-néha hallatott hangokat újdonsült barátnőm, amiért Zico eléggé dühös lett. Én nem mertem ellenkezni, mert akkor még nagyobb bajba sodortam volna magamat/magunkat. Még vagy egy fél óráig gyalogoltunk, mikor befordultunk egy zsákutcába, s egy lepukkant tömbházba vezettek be minket fogva tartóink, de Raráék megálltak egy pillanatra. Először még nem értettem miért, de aztán megvilágosodtam, előre engedtek minket, így ők zárták a sort. Miután megvilágította a tompa lámpa fénye a szobát azt hiszem Kyung szólalt meg.
- Ismét feladták a keresést - fordult hátra görgős székével, majd mikor meglátott engem felcsillant a szeme, míg én Yukwon mögé bújtam félelmemben.
- Mi van te kis ribanc? Pont tőle vársz segítséget? Pff... szánalmas - kezdett el ráncigálni az emelet felé, én pedig minden erőmmel azon voltam, hogy kiszabadítsam magam a fogságából. Sajnálatos módon ő erősebbnek bizonyult, így akkora pofont lekavart nekem, miképp a fal adta a másikat. Rendesen megszédültem, hányingerem lett, s gyengeségemet kihasználva hajamnál fogva felhúzott a lépcsőn, majd berúgta az egyik szoba ajtaját és ledobott az ágyra. Könnyes szemekkel pillantottam fel, így láttam Kyungot, ahogy éppen veszi le a pólóját, majd fölém tornyosult.
- Ne bánts, kérlek - nyöszörögtem magatehetetlenül alatta, de nem kegyelmezett nekem. Elővett a farzsebéből egy bilincset, amivel a kezemet az ágyhoz kötözte. Kénytelen voltam elfogadni a sorsomat, így becsuktam a szemem és vártam, mi fog ezután történni velem.
Már 10 perce nem történt semmi, csak apró mozgásokat hallottam magam mellől, viszont kinyitni a szememet nem mertem. Egyszer hirtelen égető fájdalmat éreztem a lábamban és a kezemben.
- ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ - kiáltottam fel és kapálózni kezdtem, miközben a könnyeim maguktól csordogáltak le az arcomról.~
