Kim Rami POV.Az egész testem mindenhol égett, mintha belülről valaki lángra gyújtott volna, s egyáltalán nem túloztam ezzel a dologgal kapcsolatban. Hirtelen, szinte már maguktól pattantak ki a szemeim a rám törő érzésekre. Könnytől csillogó szemekkel meredtem a könyörtelen Kyungra, aki egy ostorral a kezében próbált meg nekem minél nagyobb fájdalmat okozni.
- Nehh.. khérlek... ne bánts! - szipogtam, de csak egy újabb csapást kaptam, meg még egyet mire már felüvöltöttem. Ajkaimba harapva próbáltam visszafojtani feltörekvő óriási kiáltásaimat, mely nem igazán akaródzott összejönni. Ő csak ördögi mosollyal az arcán pásztázta végig az enyémet, ahol már a taknyom-nyálam-könnyem egybefolyt. Miután megunta ezt a féle kínzást, egy icipici sóhaj hagyta el a torkomat, mivel titkon reméltem, megelégedett fogva tartóm ennyivel. Ó, mondtam már milyen naiv vagyok? Miért is hagyta volna abba? Ehelyett inkább kihúzott a zsebéből egy nagy bicskát, aminek az élét nyelvével végignyalta. Nem is kell mondjam, mennyire felkavarodott a gyomrom a látványtól.
- Kicsi lány, most jön csak a java, élvezd! - tornyosult fölém, azután pedig egy mozdulattal letépte a felsőmet, s végighúzta a hasamon a bicskát, ami elég mély sebet hagyott maga után. A hátam ívben megfeszült a fájdalomtól, én ezt nem bírom tovább! Istenem, mivel érdemeltem ki ezt a bánásmódot, mit vétettem? Időm se volt gondolkodni, mert az ajkait az enyémekre tapasztotta, mialatt ő a bicskával vágdosta össze a felsőtestemet. Ki akartam szabadulni, ezért a lábammal és a kezemmel kapálózni kezdtem, amivel pedig csak azt értem el, hogy kikezdje a bilincs végtagjaimat. Mindenhonnan csak az én vérem folyt szüntelenül, de tényleg, akárhova néztem, piros foltokat láttam. Az eszméletemet kezdtem elveszíteni, homályosult a látásom, s már csak azt éreztem a külvilágból, hogy valaki beront a szobába és kiabálni kezd Kyunggal; onnantól képszakadás.
Valaki puha kezei az pofimhoz érnek.. Jaj, de puha! Egészen jól esik leszámítva azt, hogy meg sem bírok moccanni a fájdalomtól. A felismerés kesernyés íze kezdte el mardosni a torkomat s elkönyveltem magamban így, hogyha nem teszek valamit, meg fogok halni. Ki kell valahogy szabadulnom innen, de hogyan?
- Psszt Rami! - suttogta egy lágy, törődő hang, mire önkénytelenül is elmosolyodtam. - Fent vagy? Nyisd ki a szemed, hallod! Csak én vagyok itt, U-Kwon... - simított ismét végig a bőrömön kényszerítve, hogy kinyissam pilláimat. Nem válaszoltam semmit, túl fáradt voltam a beszédhez is. Ahogy felém hajolt, éreztem a belőle áradó mérhetetlen szeretet és megértést, amit felém tanúsított. Teljesen ellentettje volt a többi bandatagnak, ezért fel sem tudom fogni, miért lett a tagja ennek a szövetkezetnek?! Ahogy magamra néztem elfogott a szörnyűség, mert szinte az egész testemet kötések borították, amik jóformán át voltak itatódva vörös anyaggal. Önkéntelenül is felidéztem a történteket, amelyek könnyeket csaltak ki ismételten a szememből. Persze ezt Kwonnie azonnal észre is vette. Micsoda? Kwonnie? Már becézem is, tényleg nem vagyok valami fényesül.
- Ne sírj, vége van... - törülte le ujjacskáival a sós folyadékot, amelyek így nem tudtak tovább lefolydogálni arcomról. - Jól figyelj, van egy ötletem, amivel ki tudtok szabadulni innen.
Hogy mi? Most komolyan segíteni akar? Érdeklődve figyeltem arcának minden mozdulatát, mimikáját.
- Elvileg Zico megbeszélést rendelt el az imént, ez pont alkalmas a szökésre csupán csak jól kell csinálnod. Tehát ... - nyúlt bele a zsebébe, s kivett egy hullámcsatot. - Mikor valamelyikőjük szól, hogy mennem kell én bezárom rád az ajtót, viszont te kinyitod ezzel az apró kis tárggyal. Apropó, tudod hogyan kell használni? - bólintottam, úgy voltam vele majd alkotok valamit.. Mivel sietünk kellett Yukwon felvázolta nagyjából a helyzetet, és elmondta hol találom Rarát. Elmesélte, hogyan mentett meg a galád Park Kyungtól, ami nagyon jól esett.. Legalább valaki törődik velem.
- Bízhatok benned, nem árulsz el? - szólaltam meg most először, mire egy óriási mosoly terült el az arcán.
- Nem bízhatsz bennem, de jelenleg nincs más megoldás a szökésetekre - adta meg a 'frappáns' választ. Egy kicsit rosszul esett amit az imént mondott, be is durcáztam érte. Pár percre rá jött be Taeil, majd elhagyták együtt a szobát, és kattant a zár. Most jött el az én időm!
Kwon RaRa POV.:
Nem bírok megmozdulni...Még is mi történik velem? Lassan próbáltam felnyitni szemeimet, hogy fény derüljön rá még is mi zajlik körülöttem. Mikor elém tárult a szőkeség alakja egyből beugrott mi is folyik itt. Egy székhez voltam láncolva , ami igen csak szoros volt. Zico háttal állt nekem és az ágyon lévő fegyvereket, késeket tisztogatta. Én csak csendben figyeltem és moccanni sem mertem. Ha észreveszi, hogy ébren vagyok ki tudja mit tesz velem. A francba...tüsszentenem kell. Vissza kell tartanom,de nem megy, a hangos prüszkölésemre pedig felfigyelt.
- Nocsak felébredtél? Hm...nagyon megvárakoztattad Zico nagyurat, ezért sajnos el kell felejtened a finomkodást - lépett mellém, majd felemelte az állam és közelebb hajolt hozzám. - Miért nem nézel a szemembe? Így nem az igazi...szeretném látni a gyűlölettel teli tekinteted. Tudom, hogy utálsz nem kell vissza fojtanod. Na gyerünk had lássalak - utasított, majd a szemébe néztem, melyben több félelem lakozott mint gyűlölet. Ezt követően megragadta jobb karom és felhúzta a pulóverem ujját. A lánc nyoma látszódott, de ez volt a legkisebb gondom. Zico az ágyhoz lépett és elvette a legkisebb kést. Ahogy a vékony penge végigsiklott felkaromon kibuggyant bíborvörös vérem és mindenféle írás rajzolódott ki.
- Mi-mik ezek? - kérdeztem alig hallhatóan.
- Csak eszembe jutott egy szöveg és kedvem támadt leírni - magyarázta teljes nyugodtsággal. - Bár most, hogy mondod túl kíméletes vagyok veled. Hisz útközben kapálóztál és rugdostál, nehogy már ennyivel megúszd - szorította össze hosszú hajam majd egy erőset rántott rajta, ekkor pedig a nyakláncom kezdte el vizsgálni. - Szép darab, biztos fontos számodra, illetve...csak volt - és ezzel a lendülettel kitépte az ezüst ékszert. Miután zsebre vágta, az egyetlen értékem ami nálam volt ahogy ígérte abba hagyta a finomkodást és nem úsztam meg fájdalom nélkül.
- Miért cs-csinálod ezt? - tettem fel halkan a kérdést, mialatt a félelem teljesen átjárt. Az ágyról egy ollót emelt fel, majd lassú mozdulattal elkezdte a pólómat szétvágni, így több felülethez jutott ahol kínozhat.Nem kaptam választ, hanem nagyobb pengére váltott.
- Ah ez unalmas...az előző áldozatom legalább nem bírta a vér látványát - sóhajtotta majd ledobta a kést. - Most egy kis hangulat világításhoz lenne kedvem. Úgy is ki akartam próbálni az új benzines öngyújtómat - jelentette ki, majd gyertyákat vett elő. Az összes gyertyát meggyújtotta, majd mellém ült. Végig a szemkontaktust kereste velem, majd közeledni kezdett felém. Kioldotta az engem szorító lánc lakatját és megszabadított tőle, persze nem hagyott ilyen könnyen menekülni. A lábaim ennek ellenére meg voltak kötözve kezeimre bilincset rakott, mely felsértette csuklóm.
- Szeretem a lány foglyokat...bármikor az enyémek lehetnek.Ha tetszik csak fogságba ejtem és magamévá teszem. Még egyel több ok, hogy imádok az lenni, aki vagyok.
- E-ez erőszaknak számít...- motyogtam alig hallhatóan, mire közelebb hajolt ajkaink között pedig csak pár centi volt. Miért az ilyen romlott, szívtelen rossz fiúk a leghelyesebbek? Úristen! Hogy juthat ilyen féregről ez az eszembe?! Úgy látszik már próbálom a jó oldalát nézni, de annyira nincs, hogy csak ez ugrott be. Még közelebb jött, de pont mielőtt elért volna én hátrébb másztam, de sikeresen beletenyereltem az egyik gyertyába. Felszisszentem az égető érzéstől amin ő csak nevetett.
- Ekkora balekot! Attól még, hogy hátrálsz, még a sorsod a kezemben van. Mondjuk hiba volt levenni a láncot, így elmászkál a foglyocskám - rángatott az ágyhoz a karomnál fogva ami nem volt kellemes érzés, mert minden volt velem ez az alak csak gyengéd nem. Teljes erőből a bútornak vágott, majd a lánc, amitől nemrég szabadultam meg újra fogságban tartott. Mellém ült a szőke és pár pillanatig csak bámult engem.
- Nem tudom, hogy milyen halált érdemelsz. A szépek mindig a kíméletesebbet kapják, de itt van egy kis gond. Te igen csak ellenkeztél és meg is rúgtál. Egy ilyen fruska ezt nem teheti meg a vezérrel vágod? - szorította meg az arcom majd egy hatalmas pofon csattant rajta, melytől felrepedt a szám. - No csak! Vérzik! Jó látni...de gondolom nem fáj. Ez jobban fog - vett elő egy pisztolyt majd a jobb vállamhoz nyomta.
- Túl egyszerű lenne ha fontos pontot találnék el...gyors és élvezet mentes lenne. Nem tetszik, kevés a vér és hallani akarom a fájdalmas sikoltozásaidat. Látni akarom, hogy fáj, szenvedsz és azt kívánod magadban bár ne történt volna ez - mondta komoly hangon végig mélyen a szemembe pillantva. - Persze azt sem felejtem el, hogy magamévá tegyelek - simított végig felsőtestemen kiélvezve, hogy félek és nem merem megakadályozni ha tapogat. - Hm...nem is zavar ha fogdoslak? Piros pont. Végre rájöttél, hogy felesleges ellenkezni. Most pedig jutalmul a legkisebb pisztolyommal sebezlek meg - mondta hatalmas vigyorral a képén. Na, mert attól boldogabb leszek? Ah...ez egy őrült. Ahogy meghúzta a ravaszt éles fájdalom nyilallt vállamba és próbáltam összehúzni magam, de a lánc nem engedett. A hirtelen jött fájdalom miatt ordítottam...nem bírom. Ez túlságosan is fáj. Ekkor valaki kopogni kezdett. Amíg Zico elindult az ajtó fele könnyek gyűltek szemembe és önálló útra indultak, ugyan is nem bírtam őket visszafogni.
- Ne felejtsd a fogadást! Ha nem fekteted le az első három napban ahogy szoktad és nem csinálod a szokásosat akkor megkapod AZT - magyarázta egy másik maffiózó képű egyén. Nem tudom mire céloztak, de mintha hatott volna Jihora. Próbáltam abbahagyni könnyeim hullatását és nem a fájdalomra gondolni, de annyira kegyetlen ez az egész.
- Eszek valamit, várj meg itt - mutatott rám a szöszke fej én pedig kihasználva az alkalmat megpróbáltam ismét megszökni, de túl gyorsan visszatért a tálcájával. - Miért próbálkozol? Ha elfogadod a sorsod, sokkal kevesebb gondod lesz. Hot dogot? - kérdezte amin elcsodálkoztam. - Mi van? Attól még, hogy gyilkos vagyok és imádok kínozni, miért ne kínálhatnálak meg? Hisz ha túl gyorsan kipurcansz abba mi élvezet van? Na egyél - nyújtotta nekem az ételt és kioldozta a kezeimet, hogy megfoghassam az ételt. Egy falatot tudtam enni mikor égető, csípő érzés járta át megsebzett testrészeim. Ekkor láttam, hogy Jiho a sóval játszik és azzal, hogy rám borítja. annyira csípett, hogy nem bírtam némán elviselni.
- Áááá...- ordítottam fájdalmasan, de csak pár pillanatig, ugyan is azon kaptam magam, hogy Woo Jiho ajkai az enyémmel találkozott...Z-zico megcsókolt....még is miért? ~~
